Ezért fontos a mellek rendszeres önvizsgálata!

Szinte nincs is olyan platform, ahol ne azt hangoztatnák, hogy az önvizsgálat elengedhetetlen. “Némi gyakorlat után a legkisebb elváltozást is azonnal észre fogja venni, és így az orvosi beavatkozás is idejében történhet.” -írja a daganatok.hu.
Nem véletlenül. Én már 17-18 éves korom óta minden fürdés alkalmával megvizsgálom magam. Nem nagy kunszt az egész, mintha kicsit lassabban, alaposabban mosnád meg a mell és a hónaljak környékét, majd törölközés közben jól megfigyeled a tükörben, hogy van-e különbség az emlők formája, színe, jellege között.
Ez egy alapszintű ellenőrzés, de ha minden nap elvégzed, akkor akár életet is menthet!  (Az alaposabb emlővizsgálatot ez alapján tudod elvégezni -én havonta 2x ezt is megcsinálom-.)

És hogy miért is beszélek én erről, amikor olyan sok helyen hallhatsz róla?

Mert egy nem is olyan vidám decemberi napon csomót találtam a jobb mellemben! Azonnal rákerestem a neten a “csomó a mellben” kifejezésre, ahol azt olvastam, hogy a menstruáció alatt megváltozhat az emlő szerkezete. Jó, rendben, pont ma van az első napom, megvárom, amíg elmúlik, aztán ha nincs változás felkeresem a háziorvost. Ez meg is történt, aki továbbküldött az emlőcentrumba.
Az időpontot nem siették el, 5 héttel később kaptam. Mivel időm az volt bőven, beleástam magam a témába. Rengeteg honlapot végigböngésztem, és már rettegve vártam a vizsgálat napját. Ha fáj, akkor rák, ha nem fáj, akkor is rák, ha mozog akkor rák, ha nem mozog, akkor is rák…! Mindegyik cikk a legrosszabbat írta! Éppen ezért, ha ne adj’ Isten te is találnál csomót NE OLVASS UTÁNA A NETEN! Komolyan. Előttem lepörgött az élet, ugye nemrég vesztettem el a nagyszüleimet a rák miatt, és teljesen bepánikoltam.

A vizsgálat napján már remegtem, mint a nyárfalevél. A fiatal korom miatt ultrahanggal vizsgáltak. Egy rendkívül kedves férfi orvos végezte a vizsgálatot (pedig nagyon szégyellős voltam), és folyamatosan elmondta, hogy éppen mit lát, mi történik, milyen is az a csomó: egy “14 mm-es éles szélű benignus orientációjú echoszegény képlet”. 
Aztán kérdezi, hogy belemegyek-e egy vastagtűs biopsziába. Mondtam, hogy persze, tudjuk meg milyen jellegű a csomó.

Az asszisztenstől kaptam egy lidokain injekciót, majd mikor kicsit elzsibbadtam, jött egy 20 centis vastag tű (egyből megértettem miért ez a neve), majd az ultrahang monitorán keresztül láthattam, ahogy a tű keresztüldöfi a mellem, és egyenesen a csomóba megy. Egy hangos kattanás, és kint is volt belőle egy darab. Ezt megismételte még egyszer, hogy legyen elég minta a vizsgálatokhoz.
Egyáltalán nem fájt. Végeztünk a vizsgálattal, leragasztották a picike sebet, majd közölték, hogy egy kicsit be fog kékülni. Persze, semmi gond, ez ezzel jár. 
Mire hazaértem az érzéstelenítő hatása elmúlt, és annyira kellemetlen érzés volt, hogy a pólómat sem tudtam magamon elviselni. Másnap reggel így keltem fel:

Az az élénk vörös pötty a szúrás helye. Elnézést a kép minőségéért, de a lehető legjobban ki akartam cenzúrázni a képet. Ez a jobb mell belső-felső része.
Körülbelül 2 hét alatt gyógyult meg teljesen, de az én bőröm amúgy is érzékeny, alig ütöm be valamimet, máris bekékül.

Aztán 2 héttel később telefonáltak, hogy menjek be az eredményért. Egy egész emlő szakbizottság (ez a nevük) fogadott, amitől én rettenetesen betojtam, hogy most fogják megmondani, hogy végem. Hosszas várakozás után, az ájulás szélén állva, behívtak.
Egy óriási asztalnál ült 8-10 ember, majd egy doktornő Full HD vigyorral közölte, hogy remek híre van: jóindulatú a csomó, de ki kell venni. És mosolyog, és bólogat, és simogat…
Hogy a bánatba lehet ez jó hír, hogy 23 évesen meg leszek csonkítva?! Meg miért kell ezt úgy mondani, mintha egy Ferrari várna kint a parkolóban?!
Aztán meg sem várták, hogy kérdezzek, hanem a leleteimet a kezembe nyomva kitessékeltek, hogy a papíron rajta van minden. 

Eltört a mécses, kijött belőlem a feszültség. Amikor lenyugodtam, egyesével rákerestem a leletemen lévő összes latin szóra és szókapcsolatra, hogy mit is jelent. Majd amikor nem lettem előrébb, hagytam az egészet a francba. 
Egy héttel később megjelentem a papíron feltüntetett egyeztetésen, ahol közöltem, hogy kisebbnek érzem a csomót, és addig nem vagyok hajlandó belemenni a műtétbe, amíg egy újabb ultrahang ezt meg nem erősíti. Az orvos mondta, hogy jó, menjek vissza az emlőcentrumba, és csináltassak egy kontroll ultrahangot. Még azon a héten elvégezték a vizsgálatot, ahol ugyanaz a “kedves” orvos volt, aki először vizsgált. Hát most nem volt annyira kedves. 😀 Kioktató stílusban közölte, hogy nem tudja, én mit érzek, de semmi sem változott, intézzem a műtétet. Ez volt február 16-án.

Végre tegnap (április 3-án) sikerült találkoznom az orvosommal, mert eddig folyamatosan elkerültük egymást. Május 10-én lesz a műtét. Egy napos az egész. Kora reggel be kell mennem, majd elaltatnak, egy óra alatt kikapják a csomót, felkeltenek, majd este, ha minden oké, mehetek is haza. Heg elvileg nem lesz, mert a bimbón keresztül végzik a műtétet. Április 24-én keressem fel az altatóorvost, olvassam el a kiadott tájékoztatót, írjam alá a beleegyező nyilatkozatot, májusban találkozunk. És ezt így eldarálta. MI. A. FA…..??

Komolyan semmi érzelem és empátia??? NEM EGY DARAB HÚS VAGYOK BAKKER! NŐ VAGYOK! Élő ember! 

Volt már 3 műtétem, sokkal de sokkal hosszabbak ennél, ráadásul egyenként 10-12 nap bent fekvéssel, de azokra felkészítettek megfelelően, és nem tartottam az operációtól, pedig százszor kockázatosabb volt. Itt meg nem voltam összesen 3 percet a rendelőben, és majd csak a műtét napján találkozunk, mikor én már el leszek altatva. Olvastam a dokiról, elvileg ő a legjobb a régióban. De akkor is jogom van a szakszerű tájékoztatáshoz, amit nem 10 oldal nyomtatott papírból szeretnék megkapni, ami csak egy általános tájékoztató!

Mindegy. Ez csak az én személyes történetem, ami jó hosszúra sikeredett. Lényeg a lényeg, hogy ha csomót találsz, akkor azonnal fordulj orvoshoz, mert ha időben veszik észre megmenthetik az életed vagy akár a műtétet is megúszod!
Végezz rendszeres önvizsgálatot, és félévente-évente menj el egy szűrésre! Te is sokkal nyugodtabb leszel, ha tudod, hogy minden rendben van.

Ha esetleg volt már ilyen műtéted, akkor jól esne, ha írnál pár sort nekem IDE, hogy te hogyan élted meg ezt az egészet! 

Köszönöm, hogy elolvastad.

Katerina.*